Alig egy hónapja van új gitárosa a Tankcsapdának, de már kijött az első dal, készül az új lemez is, sőt a héten indul a 2012-es turné. Sidiről, az új albumról, a turnéról és a Mi a f*sz van? című új dalról beszélgettünk a Tankcsapdával.

Zajlott az élet az elmúlt három hónapban a Tankcsapda háza táján. Tizenkilenc évnyi közös munka után a zenekar megvált Molnár „Cseresznye” Levente gitárostól, helyét a Zanzibar és a Mafia egykori zenésze, Sidlovics „Sidi” Gábor vette át. A beígért dalra sem kellett sokat várni, a múlt héten megjelent az új felállású Tankcsapda első száma Mi a f*sz van? címmel. Az új dalról, a készülő lemezről és a hamarosan induló turné kapcsán beszélgettünk Lukács Lacival, Fejes Tamással és Sidlovics Gáborral, azaz Sidivel.

Dehir.hu: Cseresznye távozását követően, ahogy többször is írtátok, nekiálltatok az utód keresésének. Ezt úgy képzeljük el, mint valamelyik tehetségkutató műsorban, ültetek mentorok módjára, és egymás után hívtátok be a gitárosokat?

Lukács: Nem, ez nem így történt. Egy dologban biztosak voltunk Tamással Cseresznye távozása után, hogy az első és legfontosabb szempont az új gitárosnál, hogy emberileg hogyan tudunk kijönni. Minden más csak ezt követi a fontossági sorrendben. Nyilvánvalóan a zenei tudás nem volt kérdés, hiszen a Tankcsapda nem egy fél éve akkordokat tanulgató fiatal srácra vágyott, hanem egy olyan emberre, aki tudja, melyik a gitár eleje és hátulja. Ez alapvető, de a legfontosabb szempont az emberi oldal volt, így nem is a próbahelyen kezdtük el a „gitáros meghallgatás”. Ehelyett emberekkel találkozgattunk Debrecenben és Budapesten is, ismert gitárosokkal és olyanokkal is, akikről soha nem hallottunk, de jelentkeztek. Kíváncsiak voltunk, hogyan gondolkoznak a zenélésről, egyáltalán milyen fazonok, milyen, ha leülünk meginni egy sört. A próbaterembe már csak két emberrel mentünk el – az egyik volt Sidi, a másik Nagy Dávid, a Pokolgép egykori gitárosa –, hogy megnézzük, milyen a közös zenélés. Sidivel azért volt más a dolog, mert vele jó tíz éve ismerjük egymást, rengeteg időt töltöttünk együtt, zenekari szinten is utaztunk együtt, tudtuk, hogy nem veszünk vele zsákbamacskát. Így igazából volt is válogatás, meg nem is. Bár hirdetést nem adtunk fel, de rengeteg zenész keresett meg minket, a legfiatalabb kezdő srácoktól a már elismert profi gitárosokig.

Dehir.hu: Sidi, mit szóltál mikor kiderült, hogy te leszel a Tankcsapda új gitárosa?

Sidi: Amikor Laci felhívott, akkor valóban az hangzott el, hogy igaz, hogy régóta jóban vagyunk, tudtuk, hogy milyen összezárva lenni hónapokig, viszont még soha nem pengettünk együtt. Így jött a kérdés, hogy lenne-e kedvem kipróbálni a közös zenélést. Volt. Szakmailag ez egy borzasztó nagy elismerés, és büszke voltam rá, hogy egyáltalán megfordultam a srácok fejében. Azért is, mert akkor már hontalan gitáros voltam, előtte nem sokkal hagytam el a Zanzibárt. Mindemellett Tankcsapdán nőttem fel, gyerekkoromtól szívtam magamban a rock ‘n’ rollt, utaztam koncertekre, mentem dedikálásra.

Lukács: Még mondtam is neki, hogy emlékszem rád az egyik dedikálásról, erre Sidi visszakérdezett, hogy komolyan? Erre mondtam, hogy a fenéket…(röhögés)

Dehir.hu: Mit gondolsz arról, hogy a rajongók egy része kétkedve fogadta érkezésed, néhány fórumozó „gumirocker”-nek titulált?

Sidi: Igazából a srácok jobban féltettek engem ettől a dologtól, mint én magamat. Felkészítettek rá, hogy Sidi, nagyon fogod kapni a hideget-meleget, és mondták, hogy mi majd támogatunk, de nagyon kemény lesz. A mai napig jól esik, hogy így álltak a dologhoz. Nem egyszerű egy 23 éve működő zenekarban egy 19 éve játszó gitáros helyét átvenni egyik napról a másikra – nyilván nem is lehet. Azt gondolom, hogy hosszú évek munkája lesz, mire bebizonyítom, hogy nekem itt van keresnivalóm. Mégis sokkal kevesebb negatív vélemény érkezett, mint amire számítottunk. Ez talán köszönhető annak is, hogy a Mafiában megmutattam egy másik zenei oldalam, nem azt, amit a Zanzibárból ismertek a rajongók. A Tankcsapdában történtekkel ellentétben a Zanzibárban nem emberileg, hanem szakmailag távolodtunk el egymástól, úgy gondolom, az én kilépésem jót is fog tenni nekik.

Fejes: Mivel Cseresznye 19 évig muzsikált együtt Lacival, így mindegy lett volna, hogy ki kerül a zenekarba, a szkeptikusok úgy is azt írják, amit írnak – valamilyen szinten jogosan. Ez nem Sidiről szólt, ha egy szőke göndör hajú gitárost vettünk volna be a zenekarba, akkor őt küldték volna el a fenébe, ha meg egy kemény csávót, akkor meg azt írták volna, hogy „mos’ meg mán ilyen kemény lesz a zenekar”?. Ezért készítettük fel Sidit, hogy támadásoknak lesz kitéve, mert az embereknek ez a reakciója – érthető módon. Egyébként én magam is meglepődtem, hogy mennyire nyitottan fogadták Sidit. Volt is egy olyan beírás a fórumon, hogy valaki mondja már meg, hogy ha Sidi nem ok, akkor ki lett volna a jó választás, de erre aztán persze már senki nem tudott mit válaszolni… Meg vagyok győződve róla, hogy Sidinél nem tudtuk volna jobb embert választani a Tankcsapda gitárosának.

Lukács: Alacsonyabbat igen, meg kevésbé szőröset, rövidebb hajút, kisebb darabot és akkor a busz is kevesebbet fogyasztana… (nagy röhögés)

Dehir.hu: Most már egyébként Debrecenben élsz?

Sidi: Az utóbbi hónapokban Tomit boldogítom, ő fogadott be – nála csövezek. Azt sem zárom ki, hogy a jövőben Debrecenbe fogok költözni, de most annyira a munkára koncentrálunk, hogy egyelőre még csak egy logisztikai kérdés, hogy miként kerülök ide. A hangsúly azon volt, hogy a kitűzött célokat elérjük, teljesen mellékes, hogy hol lakom.

Dehir.hu: Hamarosan indul a turné, és az elmúlt évtizedekben azért összegyűlt néhány Tankcsapda-szám. Hogy állsz a dalok tanulásával?

Sidi: Van házi feladat bőven… Már összeraktuk a tavaszi turné műsorát, most 25-30 dalról van szó, de tudjuk, hogy a Tankcsapda munkássága ennél jóval több dalt foglal magában. Ahogy jönnek az újabb koncertek, nyilván úgy jön majd a többi régi dal is. Szerencsére, mint rajongó nagyon sokat hallgattam ezeket a dalokat, ez nagy segítség, hiszen ha konkrétan nem is tudom, hogy valamelyik dal milyen hangnemben van, vagy mik az akkordjai, ha Laci megmutatja a főmenetet, akkor onnantól már játsszuk is!

Dehir.hu: Egy héttel Cseresznye távozása után már bejelentettétek, hogy új albummal jelentkeztek idén, hogy álltok ezzel, mikor jelenik meg?

Lukács: Azt szeretnénk, ha október végére a boltokba kerülne az új lemez. Amikor Sidivel az első próbán eljátszottunk 3-4 korábbi dalt, akkor egyből látszott, hogy ez menni fog, ezért rögtön elkezdtünk új dalokkal foglalkozni. Gyakorlatilag már az első próbán megszületett a Mi a f*sz van? alapja. Azóta nagyon sok próbán vagyunk túl, és bár a turnéra gyakorlunk, már most készen van 5-6-7 új dal a lemezre. Természetesen ezeket még csiszolgatni kell, de így is egy jó nagy lépést tettünk afelé, hogy október végére elkészüljön az album. Másrészt – és ezzel nem Cseresznye „emlékét” szeretném megsérteni –, a gitárosváltás annyi lendületet, örömet és pozitív energiát szabadított fel bennünk, hogy nem érezzük különösebben tehernek, hogy a turnéval párhuzamosan új dalokkal is foglalkozzunk, még akkor sem, ha fizikailag ez néha fárasztó. Egy-egy húzós nap után úgy megyek haza, mint akit kifacsartak, de ez egy jóleső fáradság. Volt olyan, hogy azon kaptam magam, amikor lefeküdtem aludni, hogy alig vártam, hogy másnap reggel legyen, és újra mehessünk a próbaterembe, mert van egy újabb ötletem. Így most azt mondom, ha egyébként megterhelő is egyszerre turnézni és lemezt készíteni, mi jelenleg ezt rettentően élvezzük. Ez a fajta lendület, dinamizmus és tenni vágyás, ami jellemző most a zenekarra, egyértelműen tetten érhető lesz a lemezen is.

Fejes: Baromi nagy kiváltság, ha az ember azt csinálja, amit szeretet, Ráadásul ha ebből is él, és sikeres is, akkor ezek a terhek nagyon idézőjeles terhek, mert nagyon nagy gyarlóság lenne a mai világban egy sikeres zenekarnak sírnia, hogy azt csinálhatja, amit akar, és abból él, amit szeret csinálni. Óriási hévvel vetjük bele magunkat a lemezfelvételbe és a turnéba is, hiszen szeretjük.

Dehir.hu: Akkor ezt úgy képzeljük, hogy két koncert között majd berohantok egy számra a stúdióba?

Fejes: Nem, kinéztünk egy rövid időszakot, akkor feljátsszuk a számokat, majd turnézunk tovább, és utána szakaszonként elvégezzük a további munkákat a stúdióban.

Lukács: A héten elkezdünk játszani, hetente 3-4 koncert van, így a fennmaradó 3-4 napon tudunk foglalkozni az új dalokkal. Mire eljutunk július közepére, elkészülnek a számok, akkor lesz egy bő kéthetes időszak, amikor szándékosan nincsenek koncertek, akkor vesszük fel majd a dalokat. Utána folytatjuk a turnézást, és dolgozunk a stúdióban is, mivel Debrecenben vesszük fel a lemezt, lesz erre lehetőségünk. Ez nem újdonság számunkra, legfeljebb régen csináltunk már ilyen formában lemezt.

Dehir.hu: Nem fogja ezt megsínyleni a nyári fesztiválszezon?

Fejes: Egyébként sem szoktunk minden fesztiválon jásztani. Annyi fellépést vállalunk el, amennyinek értelme van. Mindenképpen szelektálni kell, hiszen néhány fesztivál időben és távolságban is közel van a másikhoz, és akkor már a közönséget csapnánk be. A Campus Fesztiválról azért természetesen nem maradunk le.

Lukács: Vannak olyan fesztiválok, amelyek elsőbbséget élveznek, ilyen például a Campus is. Inkább ezt vállaljuk el, mint bármelyik másikat, amelyik időben és térben közel van a debreceni bulihoz. Azt gondoljuk, ezt a szervezők és a közönség is megérti. De ez nemcsak a Campusra vonatkozik, több más fesztiválra is országszerte. A neves fesztiválok mellett persze mindig elvállalunk számos olyan fellépést, ami más szempontból kihívás, ilyenek a kis településeken a kis bulik. Ha eljön valaki egy ilyen koncertre, akkor megtapasztalhatja, hogy ezeken a kis helyeken néha intenzívebben, durvábban élik meg az emberek a Tankcsapda koncertjeit, mint akár egy megszokott nagy fesztiválon.

Fejes: Ráadásul Sidinek ez lesz az első debreceni koncertje, így idén kifejezetten fontos lesz a Campus Fesztivál, elég nagy hiba lenne kihagyni.

Dehir.hu: Az első szám a lemezről már meg is jelent Mi a f*sz van? címmel. Mit szóltok a visszajelzésekhez?

Fejes: A Tankcsapdának mindig is volt egy komorabb, sötétebb, illetve egy vidámabb oldala. A zenekarra ’89 óta jellemző, hogy a legpunkosabb lemezen is volt egy Baj van!, de volt egy Magányos repülő is. Amikor például kijött az Élni vagy égni lemez, akkor mindenki azt mondta, hogy ez egy milyen popos lemez, mivel az első klip, ami megjelent, az a lemez legslágeresebb száma volt. Szerintem viszont azon az albumon voltak minden idők legzúzósabb Tankcsapda-számai, például a Senki nem menekül vagy A kísérlet száma. Az emberekben benne van, hogy ha a lemezről először egy keményebb szám lát napvilágot, akkor az egy kemény album, ha viszont egy slágeresebb, akkor, az egy poplemez. Ugyanakkor sok minden megváltozott az elmúlt évtizedekben: a zenekar tagjai, a társadalmi helyzet, a zenekar rajongótábora már a negyedik generációváltást éli meg, van 50 éves és 8 éves tankcsapdás is, akiknek totálisan mást jelent minden egyes szám, minden egyes album. Mi mindegyiket szeretjük, hiszen mindegyiket mi készítettük. Egyébként amilyen acsarkodó világban élünk, én meglepődtem azon, hogy mennyien dicsérik az új dalt. Sokkal hidegebb fogadtatást vártam, ha ettől visszafogottabb lett volna, már akkor is bizakodó lennék; úgy érzem nagyon kerek lesz ez az évünk.

Lukács: Amikor kiválasztottuk a Mi a f*sz van? című dalt, hogy ezzel jövünk ki először, már akkor tudtuk, hogy ez jó néhány embernél ki fogja verni a biztosítékot. Ez jó, hogy így van, azt jelzi, hogy az embereket valóban érdekli, amivel foglalkozunk. Ha csak annyit mondunk, hogy a megjelenést követő 48 órában több mint 100 ezer ember nézte meg a YouTube-on, akkor az komoly érdeklődést feltételez. Ha az emberek ennyire kíváncsiak rá, hogy a Tankcsapda mit csinál, akkor az számunkra pozitív visszajelzés: nemcsak pusztába kiállított szó, amit csinálunk. Az, hogy ki mit ért meg a dalból, az már egy másik kérdés. A Mi a f*sz van?-nak nagyon sűrű a szövege, gyakorlatilag az egész nóta egy „mondóka”, ami zenével van alátámasztva. Őszintén szólva egyáltalán nem csodálkozom rajta, hogy van olyan ember, aki nem érti, miről szól. Lesz olyan, aki soha nem érti meg, lesz, aki csak akkor, ha hagy elég időt a dalszövegnek és önmagának. Bár néhányan csak a trágár szavakat és „politikai üzenetet” látnak a dalban, ez nem erről szól. Ez egy olyan korkép, vagy kór-kép, amit korábban is megfogalmaztunk a Tankcsapda-lemezeken, elég csak egy Bárányt, egy Agyarországot vagy egy Mindenki vár valamit említeni. Nem értem, miért van mindenki megijedve ettől a Mi a f*sz van? címtől. Nyilvánvalóan ez az egész közeg kellett a dal megszületéséhez. Nem kell erre a dalra a kelleténél nagyobb hangsúlyt fektetni, ez egy szám a készülő lemez 10-12 dala közül. Kétségtelen, hogy ezzel jöttünk ki először, és persze ebben volt egyfajta szándékos provokáció is.