Bádogemberrel, a Futrinka utca tökházikójával és egy olyan szürreális parkkal is találkozhatnak a Biharikertbe látogatók, amelyikben nem létezik hasznosíthatatlan holmi. Sőt, ebben az övezetben még a régi váltópénzünk is elfogadott.
A csaknem szabályos téglalapalakú városrészt a Diószegi út, a
Hétvezér és a Lahner utcák, valamint a Debrecen–Nyírábrány-vasútvonal
határolja. Központi övezete a Diószegi-nagykanyar, ahol nemcsak mókás
nevű búfelejtő (Nyakolaj) és egykor jól prosperáló nagyüzemek
találhatók, hanem innen nyílik a Bihari utca is. Ennek pedig névadója
egy bizonyos Bihari János hegedűművész, prímás (1764–1827), akit a
császári és más európai udvarokban a magyar Rossiniként emlegettek.
Sőt egyes források szerint ő alkotta meg a Rákóczi-indulót is.
Ígéretes karrierjének a kéztörése vetett véget. Rajta kívül más tragikus
sorsú személyek előtt tisztelgő utcanév is van ám a Biharikertben –
gondoljunk csak Knézich Károly (1808–1849) és Lahner György (1795–1849)
honvédtábornokokra, aradi vértanúkra, valamint Lenkey János 48-as
huszártábornokra (1807–1850) és Török Ignác hadmérnökre (1795–1849), aki
ugyancsak aradi vértanú.
Az
elsőként megszólított Frank Szabolcs elégedetten nyilatkozott a
kertségbeli életről, de azt azért határozottan jelezte, hogy nagyon
ráférne a szilárd burkolat az utcájukra, az amúgy rövidke Kandó Kálmán
utcára. Kertészeti elfoglaltságai miatt ennél többet már csak annyit
diskuráltunk a fiatalemberrel, hogy egyébként szeretnek ott lakni, s
elégedettek a közbiztonsággal is – a közelben élő Vizer Györgynek
azonban még volt mondanivalója ezzel kapcsolatban.
A
nyugdíjas férfi ugyanis nemcsak arra hívta fel a figyelmet, hogy az
utcában élő tizenegy családnak nincsen vezetékes vize, hanem azt is
felelevenítette, hogy mintegy két éve kérvényezték az utcájuk
leaszfaltozását. Az utcabeliek vállalták a rájuk eső önerő kifizetését,
ám eddig sajnos nem jutottak sorra. Pedig nagy esőzéskor „térdig járnak”
a vízben, mivel a közeli patak elönti őket. Ennek bizonyságaként
vendéglátónk mutatott is egy igen meggyőző fényképet.
A kertség más nagyságok előtt is tiszteleg az utcaneveiben. Ilyen
Csűry Bálint akadémikus, nyelvész (1886–1941), Erdei Ferenc
agrárközgazdász, szociológus (1910–1971), Erkel Ferenc zeneszerző
(1810–1893), továbbá Gáspár Endre író (1897–1955) és Keresztesi József
református lelkész (1748–1812) is. A zóna „lakója” ily módon Rippl-Rónai
József festőművész (1861–1927), Somogyi Pál professzor, főjegyző
(1843–1913), valamint Stromfeld Aurél vezérkari tiszt (1878–1927) és
Vikár Béla népzenegyűjtő, műfordító is (1859–1945).
Mindemellett
a hazai fauna lényei is megelevenednek ebben a kertségben, hiszen van
itt Csuka, Daru, Kerecsen, Őz, Szarvas és Vadliba utca is. E különös
múzeumban ugyanakkor a mesterségek is saját „vitrint” kaptak – lásd a
Kántor, a Kerékgyártó, a Kosárfonó, a Pandúr és a Rézmetsző utcaneveket.
Itt is található egy Malom utca, rajta pedig szép ipari épület. Ebben
azonban ma nem gabonát őrölnek, hanem már másféle vállalkozás működik
benne.
Turi
Zsuzsannával a fiatalabb korosztály képviselőjeként elegyedtünk szóba.
Az érettségi előtt álló hölgy is szereti a lakóhelyük csendjét,
nyugalmát, viszont azt is megvallotta, hogy kortársaival az itteni,
egy-két kerti parti kivételével többnyire feljárnak a belvárosba
szórakozni (de ettől függetlenül is kevés időt tölt otthon, hiszen
iskolában van). Szerencséjére jó a tömegközlekedés, és a 30-as és a
15-ös buszokkal is el tud jutni az úti céljaihoz.
A
buszfordulónál, a Biharikert csücskében található az új körforgalmas
útkereszteződés, s itt működik az állategészség-ügyi állomás, az
állatkórház, valamint a térség másik nagyobb cége, a megyei
vízművállalat. A Biharikert különlegességeit is megismerni
szándékozóknak jó szívvel ajánlható a Létai úti „mesekert”, ahol
kovácsolt, faragott és öntött idomok, figurák népesítik be az ingatlant
az autóúttól a udvar végéig s a pincétől a padlásig.
Erről a helyről valóban elmondható, hogy a létrehozójának minden
érték, és bármilyen – másnak haszontalan – holminak megtalálja a
legpazarabb helyét. Olyannyira, hogy az összhatás teljesen megnyugtató,
ugyanakkor a zsúfoltság ellenére is egyértelmű, hogy a megannyi
„himmi-hummi” között kényelmesen lehet jönni-menni. E birtokon kívül a
Diószegi úti bádogemberrel is mindenképpen érdemes megismerkedni.
„Ő”
egy olyan életnagyságú DJ (valójában reklámalak), akinek a csillogó
páncélzatát már messziről meglátja az ember, ám első pillantásra el sem
hiszi, hogy nincs baj a szemével. Ilyen álomszerű élményt nyújt a Lahner
utcai gömbház is, ami valóban olyan, mintha a képzelet világából
röppent volna oda. Aki pedig szereti a meséket, tényleg azt várja, hogy
lépjen ki e fészekből Manócska és Varjú koma s a nyomukban Mazsola és
Tádé.
