Az anyanyelv ünnepén Debrecen testvérvárosaival együtt ünnepelt. Több ezer diák egyszerre szavalta Csokonai egyik versét.
Latinul kezdte és magyarul fejezte be az éneket a világ- és
Európa-bajnok Lautitia Gyermekkar a Református Nagytemplomban. Ezzel
jelezték, honnan indult és hová érkezett a hivatalos magyar
nyelvhasználat.
A magyar nyelvről és nemzetiségekről szóló törvénycikket 1844.
november 13-án szentesítette a reformkori országgyűlés. Erre a
történelmi eseményre emlékezve ünneplik meg az országban a Magyar Nyelv
Napját. A Nagytemplomban megtartott ünnepi eseményen az iskolásokból
álló közönség az első magyar nyelvű írásos emléket, az Ómagyar
Mária-siralmat is meghallgatta.
Ma már nehéz megérteni ezt a 13. századi szöveget, de sokszor a 21.
századi fiatalokat is. Az internetes kommunikációban a különféle
rövidítéseket előszeretettel használja az ifjúság, sok esetben még az
angol szavakat is leegyszerűsítik. Ezeknek az értelmezése a mai
felnőttek számára igen komoly fejtörőt jelent.
Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora
ünnepi beszédében emlékeztetett: a reformációnak óriási szerepe volt a
magyar nyelv terjedésében és fennmaradásában.
- Szorosabbá válik a kapocs, erősebb lesz a hűség és a ragaszkodás,
ha a beszélő érzi, tudja, a nyelv és a hit nem csak mai közösségével,
hanem elődeivel is összeköti – mondta a rektor.
A műsor végén ezer általános és középiskolás diák szavalta egyszerre
Csokonai Magyar! hajnal hasad! című versét. Így emlékeztek a költő 240
évvel ezelőtti születésére. A verset Debrecen három testvérvárosában,
Nagyszalontán, Kecskeméten és Balatonfüreden ugyanebben az időpontban
mondták el a diákok.
