Márton pohara, Márton vesszeje és Márton madara
„Márton napi lakoma”, „Márton napi libavacsora” olvashatjuk november eleje-közepe táján a legtöbb étterem bejáratánál kiplakátolva. Szent Márton története honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza, de hogy mi köze Mártonnak a libához, azt valójában kevesen tudják. Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előestéje, a mezőgazdaságban kiemelkedő nap, az évi munkálatok befejeztét jelöli.
A liba és Márton kapcsolatára két egymástól meglehetősen különböző történet is létezik. Az egyik a rómaiakhoz nyúlik vissza. Ők a téli évnegyed első napján Aesculapius istent ünnepelték ilyenkor és a klasszikus nagy római lakomákon a lúd volt a fő fogás. A lúd a római történelemben Mars isten szent madara volt, melyet lefordítván kapjuk a Márton madara elnevezést. A másik legenda szerint a jótevő Márton, aki szerzetesként élt, tetteivel megannyi ember tiszteletét kiérdemelve egy libaólba menekült, mikor a nép püspökké avatását kezdeményezte. A libák azonban elárulták gágogásukkal a bujdokoló Mártont, így lett belőle Márton püspök. A Márton napi lakomához kapcsolható az a hiedelem is, miszerint „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”.
Márton vesszejének története egy sokkal kézzel foghatóbb szokáshoz kapcsolódik. A mezőgazdaságban ez a nap, Márton napja jelenti az „év végét” vagyis a munkálatok végét, a földtulajdonosokkal, pásztorokkal való elszámolás időszakát. A pásztorok általában ezen a napon terelték ki utoljára a nyájat a legelőre és egyúttal vesszővel „köszönték meg” a gazdáknak, hogy vigyázhattak állataikra. Ezeket a kiosztott vesszőket nevezték Márton vesszejének.
Márton pohara az újborhoz kapcsolódik, hiszen Márton napjára már kiforrt az újbor. Dugonics szerint a bornak Szent Márton a bírája, tehát ezen a napon a bort mindenképpen meg kellett kóstolni. A Márton-napi újbor kóstolgatásának szertartása a bort és a pincék sötétjét övező misztikummal kapcsolódott össze. A must ilyenkor változott borrá, az egész évi fáradozás gyümölcse ekkor mutatkozott meg. A szokásnak megfelelően a kiadós libalakoma után mi sem olthatná jobban a jóllakott ember szomját, mint egy finom újbor. Márton napját nem csak a libához, hanem az újbor kóstolásához is kapcsoljuk. A Márton-napi liba lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik.
Szent Márton legendája
Pannonhalmát 1823-ig Szentmártonnak, ill. Szent Márton hegyének nevezték, mert a helyi hagyomány szerint Szent Márton a közelben lévő Savariában, a mai Szombathelyen született, a Kr. utáni 316-os vagy 317-es évben egy római elöljáró fiaként. Családja jómódú, apja katonatisztként szolgált, jutalomból Itáliában kapott birtokot, a család így telepedett le Itáliában. Gyermekként Ticinumban nevelkedett. 12 évesen úgy döntött, felveszi a keresztény vallást. Szülei ezt nem nézték jó szemmel. 15 évesen apja akaratára belépett a hadseregbe. A feljegyzések megemlítik segítőkészségét, jóindulatát. Egy este nélkülöző koldussal találkozott, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. Köpenyét kardjával kettévágta, egyik felét a koldus vállára borította. Aznap álmában Jézus jelent meg a koldusnak adott köpenydarabban. A 4. században Mártont elűzték Savariából,ismét Itáliába távozott, Milánóba ment. Később Galliában élt és a falvak lakóinak a térítésével foglalkozott. 361-ben Ligugében megalapította az első európai szerzetes kolostort.
Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni, azonban amikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, Tours-ban segítette a rászorulókat. Halálát követően három nap múlva, november 11-én Tours-ban temették el, és így lett ez a nap Szent Márton napja is egyben. Sírja felett kápolnát emeltek. István király Magyarország védőszentjévé választotta. Tiszteletére épült hazánk egyik legszebb kolostor együttese, a világörökség kárpát-medencei kincse, a Pannonhalmi Bencés Apátság.
Márton napi időjárás regulák
A libalakoma amellett, hogy egy kiemelkedő gasztronómiai élmény, az időjárást is segített őseinknek megjósolni. Ehhez a liba mellcsontját kell megfigyelni: ha a csont fehér és hosszú volt, havas telet jelzett, ha pedig barna és rövid, az sáros telet ígért. Számos népi regula foglalkozik azzal, hogy a Márton napi időjárásból mire lehet következtetni. Például „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” vagy a karácsonyi időjárásra vonatkozóan ha „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál” és „Ha Márton napján a lúd jégre áll, karácsonykor sárba jár.” Emellett Baranyában azt tartják, hogy márciusban olyan lesz az idő, mint a Márton-napi.
0 Megjegyzések