Több mint 2,6 millió állatkerti születés elemzésével kimutatták, hogy aggasztó torzulások tapasztalhatók.
Több mint 2,6 millió állatkerti születés adatait elemezték magyar és külföldi kutatók, hogy kiderítsék: valóban véletlenszerű-e, hogy az emlősök és madarak között melyik nem képviselői születnek gyakrabban. Az eredmények meglepő torzulásokat mutatnak, amelyek hosszú távon veszélyeztethetik a fajmegőrzési programok sikerét. A kutatás a rangos Scientific Reports folyóiratban jelent meg – olvasható az unideb.hu-n.
Mint írják, a nemzetközi együttműködésben a Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékének munkatársai – köztük Miranda Oscar G., Székely Tamás és Vági Balázs – vettek részt többek között dán, chilei, mexikói és brit kutatókkal, valamint a koppenhágai állatkert szakembereivel.
Ha egy kis populációban jelentősen felborul a születési nem-arány, az idővel beltenyészethez, genetikai elszegényedéshez, végső soron akár a kihaláshoz is vezethet. Ez különösen igaz azokra a fajokra, amelyek már eleve veszélyeztetettek a természetben is
– mondta Miranda Oscar G., a tanulmány első szerzője.
A kutatók 129 madár- és 324 emlősfaj születési adatait vizsgálták meg, összesen több mint 2,6 millió egyedre kiterjedően.
A nemi arányokat filogenetikai, életmenet-jellemzőkön alapuló és statisztikai modellek segítségével elemezték, hogy feltárják, milyen tényezők befolyásolják a torzulásokat.
A nemi arány eltolódása nemcsak populációgenetikai kérdés. Egyes fajok esetében ha túl sok a hím, az fokozott agresszióhoz, stresszhez és akár párzási nehézségekhez is vezethet az állatkertekben
– tette hozzá Vági Balázs.
A madaraknál a születési arány összességében kiegyensúlyozottnak bizonyult, bár egyes csoportok – például a pingvinek, papagájok vagy sólymok – esetében enyhe hím-felülreprezentációt találtak. Az emlősöknél azonban jóval gyakoribbak voltak a torz nemi arányok: az erszényeseknél és patásoknál a nőstények, míg a főemlősöknél a hímek születtek gyakrabban.
Különösen aggasztó, hogy több, természetvédelmi szempontból kiemelten fontos faj esetében is szignifikáns torzulást tapasztaltak. A tigris, a törpe víziló vagy a Père Dávid-szarvas például nőstényeket, míg az afrikai vadkutya, a gyűrűsfarkú maki vagy az ázsiai elefánt hímeket hoz világra nagyobb arányban.
Az eredmények új megvilágításba helyezik a fajmegőrzési programok egyik kevésbé ismert kockázatát. A teljes cikk és a tanulmány az unideb.hu-n olvasható.
0 Megjegyzések