Nyíradony

Nyíradony város Hajdú-Bihar megyében, a Hajdúhadházi kistérségben. Északnyugatra a szabolcsi határtól, Balkánytól 8 km-re. Északról is Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Nyírmihálydi, a 471-es főúton, szintén 8 km-re. Keletről, szintén az előbb említett megye található, Nyírlugos várossal találkozhatunk 10 km-re. Dél felé haladva a Guti-erdőn keresztül juthatunk el a Hajdú-Bihar megyei Nyíracsád- ra ami 12 km-re van Nyíradonytól. Délnyugatról az előbb említett 471-es főúton teljesen Hajdúsámsonon keresztül eljutunk Debrecenbe, ami 30 km-re lelhető fel.

Vonattal elérhető a Debrecen–Nyírbátor–Mátészalka-vasútvonalon. Korábban Nyíregyháza felől elérhető volt a Nyíregyháza–Nagykálló–Nyíradony-vasútvonalon, de 2007-ben a vasútvonal Nagykálló-Nyíradony közti szakaszán megszűnt a személyforgalom.

A település legkorábbi birtokosa a Gutkeled nemzetség volt. Adony és a szomszédos Guth nevű település az írott források tanúsága szerint már a 11. században lakott volt.

Az Árpád-kori Gutkeled nemzetség első Szabolcs megyei szálláshelye volt e két település. Guth ebben az időben földvárral is rendelkezett, s e vár közelében, Adonyban a letelepedett lakosság monostort épített. E monostort melyben az első magyar premontrei prépostság szerzetesei szolgáltak, a tatárjárás során lerombolták.

Nyíradony egykor Bihar megyéhez tartozott.

Adony nevével – írott forrásban – először csak az ezt követő időszakban találkozhatunk (1301., 1321., 1355.) A pápai tizedjegyzékek érdekes módon nem említik a monostor nevét.

1347-ben Adonymonostora (Odonmonustura) néven említették.

A 14. században a Gutkeled nemzettség birtokai igen kiterjedtek voltak a térségben, Nagyváradtól egészen Leleszig húzódtak. E hatalmas birtok részeként Adony monostora a 14. századtól Lelesz atya apátsága alá tartozott.

1428-ban Monostoros-Adony néven a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt premontrei prépostsággal a Báthoriak voltak patrónusai. Ekkor a település az Ecsedi uradalomhoz tartozott.

A mohácsi vészt követően a monostort megerősítették. A hódoltság időszakában a monostor megerősített védőfalaival jelentős szerepet töltött be a település elnéptelenedésének megakadályozásában.

A község ennek ellenére 1660-ban Szeidi pasa csapatainak pusztítása következtében megszűnt, olyannyira, hogy az írott források a 18. századig említést sem tesznek a településről.

Ebben a században megindult az újranépesedés, 1736-ban parókiát alapítottak Adonyban. Ekkor Adony még király kincstári birtok volt, melytől 1746-ban gróf Károlyi Ferenc vétel után megszerezte a tulajdonjogot.

1748-ban fatemplomot építettek, mely sajnos 1806-ban leégett.

A Károlyi család birtoklása alatt a község fejlődésnek indult, lassan kiemelkedett a környező települések közül.

1779-ben Károlyi Imre gróf, az akkori földesúr templomot épített, melyet később Szent György vértanú tiszteletére szenteltek fel.

A 19. század híres földrajz-statisztikusa Fényes Elek írt Nyíradony-ról meg a hozzá tartozó Tamásipusztáról és Aradványpusztáról.[3]

1881-től a Ligetaljai járás székhelyévé vált, mely járás ez időben az ország legrosszabb helyzetű megyéjének Szabolcs vármegyének a legelmaradottabb térsége volt.

Nyíradony Szabolcs vármegye Ligetaljai járásához tartozott közigazgatásilag, egészen 1950-ig, amikor is e járást felszámolták és településeit Szabolcs-Szatmár-Bereg ill. Hajdú-Bihar megye területéhez csatolták.

A járás települései közül csak Nyíradonynak volt vasúti összeköttetése a megyeszékhelylyel; gazdaságilag inkább kötődött Debrecenhez, mint Nyíregyházahoz. Nem véletlen, hogy a járás gazdasági életében igen jelentős szerepet betöltő keskeny nyomtávú vasútvonalat (Zsuzsi-vonat) is Debrecenből építették ki. A gazdasági vasút megépítésében természetesen az erdészet és a nagybirtok szerepe volt a mérvadó, ezért nem a településeket, hanem inkább a majorságokat, nagygazdaságokat kötötte össze ez a vonat a piacközpont Debrecennel.

A dualizmus korában hihetetlen szegénységben és elmaradottságban élt a lakosság ezen a területen, s az egészségügyi ellátás alacsony színvonala is számos megoldatlan problémát okozott. A kedvezőtlen helyzet az első világháború után tovább erősödött, a trianoni határmegvonás elszakított a gazdasági-társadalmi kapcsolatok kialakult útvonalait. A településnek fontos kereskedelmi kapcsolatai voltak, Érmihályfalvával, Nagykárolylyal és Szatmárnémetivel, melyek így megszakadtak.

2001-ben a város lakosságának 93%-a magyar, 7%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.